Kalandjaink Skóciában

Nos, elindultunk hazafelé. Tar néni elvitt minket a Stornoway reptérre, ahol megvárta, míg becsekkolunk. Könnyes búcsút vett tőlünk. 

Tegnap átadtuk neki az ajándékunkat, egy szép montázst Eszterka keze nyomán. Tar néni nagyon meghatódott ettől. 

A repülőn ülve megcsapott minket a csoda: tényleg lezárult egy korszak, és indulunk hazafelé. Csodálatos érzés. A vártnál jóval hamarabb landoltunk Edinburgh-ban.

Ebben a pillanatban a reptéren dekkolunk. Első capuccinónk után úgy döntöttünk, megírjuk ezt a postot, így tovább ébren tudunk maradni. Egyébként itt punnyad mindenki, valaki alszik, valaki nem. A Costa Café személyzete se zaklat senkit. Megérdemelnek egy lájkot a Trip Advisoron.

Van, aki körömlakkozik :-))

Felhők felett, a vattaágyon

For Eszters the Four Eszters. :D (and the foresters)

Edinburgh felülnézetből

Napokkal ezelőtt ajándékot kaptunk Olaszországból Antoinetta-tól, attól a bizonyos olasz csajtól, akit a férjével beállított narancslevet készíteni Tar még júliusban. Ők a juice maker pár. A csomagban különböző parfümminták, kozmetikai cikkek voltak és 1-1 parfüm. Egyedül Eszterkáé volt jó illatú, a többi sajnos öregasszonyos, így a kukában landolt. Kaptunk a csomag mellé egy levelet is! 

Az utolsó héten Tar néni azért kezelésbe vett minket, és mindenféle apróságot végeztetett velünk, mint például a konyhaszekrény kitakarítása, illetve a csempe lesikálása a konyhában. Jó móka vót! 

Egyik nap lesétáltunk a halászatra, hogy elvinnének-e minket egy csónakázásra? Útközben megnéztük a Seaside Cottage-t (ami a Tar szüleinek a kiadó apartmanja, amelyet minimum egy hétre lehet csak kivenni a főszezonban). Sajnos csak kívülről tudtunk fotózni, de a látvány megéri. 

Ardhasaig nyertes X-faktora. Emberhangon bőg, és még bele is csuklik a hangja! 

Nos, végül sikerült elmennünk a csónakázásra! Egy nagyon kedves helyi halász férfi vitt el minket egy nagyjából 40 perces kirándulásra. Utunk során láttuk a A… kastélyt (mert kiejthetetlen nevű. :), lazacfarmot a vizen (hatalmas kör alakú rácsok alatt nevelgetik, etetgetik a halakat), fehér homokos tengerpartot. A látvány csodálatos volt. Láttunk egy kicsike szigetet is a víz közepén, amiről később kiderült, hogy Tar apukájáé! 

Tar apukájának a szigete :)

A halász pasival! :)

Tar egyébként az utolsó nap azért beszívatott még minket, dolgoznunk kellett reggel. De még előtte való este is dolgoztunk. Yeah! :) Ráadásul magunk után is kitakarítottuk a szobáinkat. Reggel 8.50-kor indul haza innen a budapesti gép, szóval frissek vagyunk és harmatosak. De még fiatal az éjszaka!

Vegyesfelvágott, az utolsó napok eseményei képekben!

Utolsó Stornowayes látogatásunk során találkoztunk régi cimboránkkal, a kis égszínkék Pandival! Örömünkben készítettünk vele örömfotót! :) 

A csomagolás utolsó pillanataiban még Luffer is besomfordált elbúcsúzni Esztótól. :) 

Így készül a krumplifőzelék és a palacsinta egy Michlein csillagos tűzhelyen! 

Batman és Robin visszatért a Macskanővel!! = Fluffy ;)

A kis házilag készített visszaszámlálónk, amelyet 53 napról indítottunk. Amikor beköltöztünk a a hotelbe, majd csomagolás közben az utolsó cetli...

Az Edinburgh reptéren eltöltött 13 óra igazi kihívás volt. Hol egyikünk, hol másikunk gyomra kezdett el liftezni az utazástól, és a fáradtságtól. Szerencsére a Costa Café remek helyszín volt a fetrengésre. :) Capuccinót ittunk, amíg bírtunk. Pár falat kaja is lecsúszott, de a többitől meg kellett válnunk, senkise fogadott el volna tőlünk kaját, így a kukában landolt. 

Eszterka hősiesen rótta a köröket a reptéren, felfedezve, hogy mi merre hány méter, bőröndmérés, miegymás. 

A becsekkolás 3 lépcsős volt, amit mi sem értettünk. Első körben a bőröndöket mérték, ahol Eszterkára újabb kihívás várt: a csomagok súlya nem volt megfelelő. Ám a kedves pultoslány szívesen segített neki a mérésben, így jó negyedórás pakolászás, méregetés után sikerült belőni a megfelelő súlyokat. 

Ezután jött a második lépcső, a kézipoggyász ellenőrzése. Persze mindkettőnkét beszippantotta a futószalag, és kirámolták a cuccainkat. :) 

Ezután volt még bő egy óránk a repülő indulásáig, így a duty free-ben vérben forgó szemmel mászkáltunk még, további ajándékok után kutatva. :))) Természetesen sikerrel jártunk. 

Végre eljött a végső csekkolás, ahol megláttuk az embereket... hát igazi magyar arcok. Vissza a magyar valóságba! Gazsiék kőműves brigádja, és a csupa negatív arc. :) Beszállókártyáink ellenőrzése után végre felültünk a repülőre. Már az sem érdekelt, hogy a vagyont érő repjegyért turista osztályon utazik az ember, vagy hogy Esztó mellé beült egy nagyon kövér néni, aki állandóan mocorgott, esélyt sem adva így az alvásra... Csak legyünk már végre otthon. 

Útközben sikerült azért félórát bóbiskolni, az nagyon jó volt. Ült mögöttünk egyébként egy anyuka a fiával, a kissrác hol angolul, hol magyarul beszélt, váltogatva a két nyelvet. Persze mindkettőt teljesen tisztán beszélte, no akcentus. Nem volt semmi. Az utastársak között akadt egy fiatal pár is egy kisbabával. Az apuka elől, az anyuka hátul ült, és megállás nélkül fel-le grasszáltak a repülőn, marha idegesítőek voltak. :)) 

3 órás repülést követően végre megláttuk magunk alatt a zöldellő Magyarországot. Az érzés leírhatatlan...

A pilóta olyan szépen letette  a repülőt, mint kés a vajon, meg se éreztük. Nem győztük csipkedni egymást, hogy ez álom-e vagy valóság? Valóság. Végre itthon. 4 hónap után. 28 órája voltunk ekkor már talpon. Csomagjainkat összeszedtük, majd útleveleink csekkolása után üdvözöltek minket Magyarországon.

Szüleink karjaiba omlottunk, nagyon nagy volt a boldogság. :) 

Edinburgh-ből Budapestig. Nagy vót az út. 

Végül egy videó, ami megragadja piciny szigetünk lényegét. Szépséges 4 hónap volt, köszönjük a figyelmet! :)

Kedves Rajongók!

Elnézést kérünk mindenkitől, hogy nem jelentkeztünk, igazából különösebb oka nem volt, csak talán az, hogy nem történt semmi speciális. A legfontosabb alap információ, hogy már kevesebb mint 2 hét és otthon leszünk végre. Autogram osztásra nem biztos, hogy lesz időnk a Liszt Ferenc repülőtéren, de egy-két emberrel kivételt tehetünk :).

De most újra beszámolunk egy-két érdekesebb eseményről. Először egy kisebb kirándulásról  számolunk be, melyet a szállásunk környékén tettünk meg egy gyönyörű fantasztikus napsütéses délután. 

Mint a fotókon is láthatjátok, nagyon édes kis malackákat láttunk útközben. :) Kis pöttyösök, cukorfalatok. Útközben elhajózott mellettünk a tengeren egy halászhajó, és a bácsi rákot lóbálva a kezében kiabált nekünk, hogy kérjük-e? :) 

Találtunk egy dombot is, ahová leheveredtünk. Nagyon jó érzés volt ebben a puha fűben elmélázni. Olyan csend volt, hogy az arra elrepülő darázs hangja szó szerint felverte azt. :))) 

Haverunk azt hittük, feldobta a bakancsot, annyira mozdulatlanul aludt. De aztán amikor elhaladtunk mellette, elkezdett fülelni... :)

Legelnek a nyulak :))) ezek olyan kis fehérek, hosszú fülűek... kis édesek. 

Röffentyűk, bal szélen a kis Babe-bel :)

Újabb lepények lapulnak a fűben!

Domboldalunk, ahol leheveredtünk

Idilli tájkép, no komment a kedves szemetelőnek. :D

Szeptember 18-án a választások szépen lezajlottak, 55-45%-os arányban a NO győzedelmeskedett, így Skócia az Egyesült Királyság tagja maradt. Tar néni mondta, hogy még mindig ettől hangos a sajtó. 

Rezső egyébként most kezdte a politikus szakot az egyetemen, pont egy ilyen történelmi időszakban. Biztos ott is sokat beszéltek erről. :)

Sajnos a templomos fejezethez nem tudtunk képet csinálni, nem  volt rá úgy alkalom, hogy csináljuk, így mindenkinek a képzelőerejére bízzuk a leírást :).

Mindig is terveztük, hogy elmennénk egy misére itt Skócában és megadatott a lehetőség. Tar felajánlotta, hogy nincs-e kedvünk csatlakozni hozzá, mert megy vasárnap templomba. Jozsó szülei invitálták őt, akik nagyon vallásosak. Mondta a Tar, hogy Ő nem gyakorolja a vallást, de úgymond az a helyes, ha elmegy. Gondoltuk, miért ne menjünk el, hiszen ez egy jó lehetőség, hogy belelássunk egy másik kultúrába. Scalpay-be (közeli kis falucska ahol már kirándultunk) mentünk, ahol Jozsó apukája a pap, de aznap egy vendégpap tartotta a misét. Itt ez a kis közösség protestáns.Tudni kell, Jozsó szülei nagyon gyakorolják a vallásukat és ez sok követelménnyel jár. Például: a nők kizárólag szoknyát viselhetnek, a hétköznapokban is, a hajukat nem vághatják le. 

Először Jozsó és Rezső szüleinél kezdtük a várakozást, ahol megismertük a fiúk kisebb testvéreit. Összesen négyen testvérek. Van egy 16 éves huguk, és egy 8 éves öccsük. Deborah az édesanya nem jött a templomba, mert készült az esti fogadásra. A templomba megérkezvén, kezet fogtunk egy-két helyivel és megkezdődött a több mint egy órás mise. A templom belülről egyszerű volt, padokkal és egy kis katedrálissal volt berendezve. A vendég pap a szeretetről beszélt és hasonló dolgokról, de megemlítette a választásokat. A misén voltak skót énekek és angol énekek is. Nagyon sok különbség van a 2 nyelv között, teljesen más. (Azért megörültünk, nem csak nekünk fárasztó egy kicsit, mert azt vettük észre, mintha József apukája a vendég pap mögött szunyokálna :D, elég sokszor ásítozott és végig csukott szemmel hallgatta a beszédet, csak az énekeknél ébredt fel).  A mise végén adománygyűjtés volt és ismét elmentünk József szüleihez, ahol "Terülj, terülj asztalkám volt!", hideg tál és rengeteg sütemény. Az asztalnál 14-en ültünk. Deborah folyamatosan szorgoskodott, hogy mindenki elégedett legyen a vacsorával. Hiba nem is volt semmiben, a terítés is szép volt. Természetesen étkezés előtt és után imádkozások és énekek voltak. Ezt követően a nappaliban volt egy kisebb beszélgetés a vendég pappal az életpályájáról. A végén beírtunk egy vendégkönyvbe, volt alkalmunk személyesen beszélgetni a vendégpappal is, aki nagyon aranyos szimpatikus volt. Kérdezgetett minket a jövőre vonatkozó terveinkről, és elmondta, hogy fiatalon ő is vágyott utazgatni, de persze nem bánja, hogy így alakult az élete. Majd könnyes búcsút vettünk. (Na jó nem, csak így szép a lezárása a mondatnak.) Az egész esemény 5 órán át tartott, egy picit ki is merültünk. Érdemes volt elmennünk és jó volt, hogy az emberek milyen összetartóak.

Pár nappal később kapott Tar néni egy lapot Jozsóék szüleitől, amiben megköszönik, hogy elmentünk látogatóba hozzájuk. :) 

Egyik nap eddigi ittlétünk legtöbb vendége volt vacsorára: 17 vendég. Eredetileg csak mi lettünk volna erre a nagy feladatra ketten és Emese. Ez így elég kevés!!!!!!!!!!!!!! Nade Tar néni intézkedett. :))) Volt itt 2 szállóvendég, akik a közelben szálltak meg egy másik házban. Beugrottak a bárba segíteni. Két középkorú pasi, egy nyugalmazott tűzoltó, Andy, meg a barátja Graham, aki valami doktorféleség volt. Tökjó volt. :)) Szerencsére velünk voltak az égiek, 2 vendég kiesett a szórásból, így csak 15-en jöttek vacsorázni, plusz az imént említett Emese öccse, Fecó is beugrott mosogatni. Szóval minden rendben lezajlott, és fejenként 20 font jattot is kaptunk. Szuper! :)

Készülnek a canapék a 17 fő számára. A canapék kis étvágygerjesztő falatkák a vacsora előtt, ezeket a bárban fogyasztják el a vendégeink egy kis ital kíséretében. 

Most keddtől 4 napra megszálltak itt Tar Édesapjának a cimborái, összejöttek a régi egyetemista öregek. Egyébként rendszeresen össze szoktak jönni. Láttuk a szobáikban a jövő évi tervekről a szóróanyagot. Golfozás, lovaglás. Tökjó. :) 

Nagyon aranyosak voltak! Mindennap itt vacsoráztak egyébként, szóval teltházas elfoglaltságunk volt. Takarítás, vacsoráztatás. Még az a szerencse, hogy Emese minden este itt volt mosogatni a vacsinál. Le a kalappal előtte egyébként, napközben iskola, este pedig munka. Volt a bácsik között egy nagyon kedves kis öreg, Eszterka manguszta-fejűnek nevezte el, mert olyan kis cuki volt. Vacsinál még nem kezdett el enni, csak nézett ki a kis fejéből. :) Nagyon kedves volt, a nevünkön szólított mindig, és mindent megköszönt. Eszterka egyszer kettesben maradt vele a folyosón és elmondta neki, hogy Ő a kedvenc vendégünk. Ezen annyira meglepődött, hogy megint csak nézett a kis cuki pofijával. Amikor elbúcsúzott, kaptunk tőle jattot és emellé megpuszilgatott mindkettőnket és nagyon megköszönte a munkánkat. Kis édes.

Kis kedvenc vendégünktől érkezett ez a lap, mostmár a nevét is tudjuk: Ronie :)

P.S. Good wishes (...) to the two Esters. :)

Egyik este a bácsik összesen 9-en ültek egy asztalnál, amikor is az ittas Tar néni szépen kitálalta 7 főre a krémlevet. Mi persze ezt akkor még nem érzékeltük, amikor felszolgáltunk. Az utolsó 2 tányér levesért robogtunk vissza a konyhába, amikor a tálalópult tök üres volt, Tar pedig ott állt nyugodtan, hogy minden rendben. Mondtuk neki, még 2 leves kell. Ő meg ott állt dermedten... A lábas már üres volt. Megfagyott a levegő, azt hittük, most kitör az idegroham az öregasszonyból. Lassú mozdulatokkal operált... A leveses lábasba vizet öntött, és a lábas faláról igyekezte lekaparni a maradékot, majd felforralta. Ezt a vizes sz@rt kellett kivinni az utolsó két vendégbácsinak. Már felszolgálni is nagyon kellemetlen volt. Esztó éppen szedte le egy 3 fős asztaltársaság asztalát, amikor is az egyik hígleveses öregúr visszaadta neki a tányért, hogy ő ezt nem hajlandó megenni, és nagyon nem boldog. Tar néni aztán egész este ezen puffogott, hogy milyen hálátlan népség, pedig féláron szállnak itt meg, stb... No komment. 

Ezen az estén nagy ijedtség volt később. Tar Apukája rendesen felöntött a garatra, whiskey-ztek az öregek... Majd a vacsora után megivott egy kávét is. Valószínűleg ez tette rá az i-re a pontot. Elájult a bácsi. Ki kellett hívni a mentőt, felvitték Stornoway-be. Tar utánuk ment autóval, szóval gondolhatjátok. Aznap éjjel semmit nem aludt. A másnapi vacsora alkalmával, hulla fáradt volt, és erre még rá is ivott. Lassú volt és ingerült. Ölelgetett állandóan. Végig az lebegett a szemünk előtt, hogy már csak bő két hét van hátra... 

Másnap egyébként már hazaengedték Tar Apukáját, aki rendben van. Pontos diagnózist nem tudunk, de valószínűleg az ital+ kávé kombó okozta a bajt. Le is jött az aznapi vacsoránál a kis cimboráihoz megmutatni magát. :)

Tar néni az Édesapjával, aki mostmár jobban van. 

Egyik éjszaka erre jött egy angol házaspár, akik biciklivel kirándulnak a szigeten. Mivel teltház volt, így szobát nem tudott adni nekik Tar, viszont a kertben felverhették a sátrukat. Hát, nem irigyeltük őket, pont a legrosszabb, esős, szeles, viharos éjszakát fogták ki. Az estét a bárban töltötték, iszogattak, és kaptak ajándékba egy kis vacsit is Tartól. Tar néni egy kis matricával járkált a hátán melyet ez az angol házaspár szedett le róla. (A matricán az állt, hogy Butternut squash - Vaj tök, Eszterka egy váratlan pillanatban ragasztotta még rá hátára, amikor masszázsért könyörgött :) ).  Másnap reggel jöttek a konyhába, hogy fizetnének. Erre Tar beállította őket mosogatni, cserébe a reggeliért. :))) Szerencsétlenek. De ők meg vígan elmosogattak. Röhögtünk, hogy új kollégákkal bővült a csapat. 

Nagy meglepetés ért minket egyébként: Tar néni felajánlotta, hogy költözzünk be a hotelbe az utolsó két hétre. A szezonnak már vége, nincs szüksége erre a 2 szobára. Borzasztó nagy volt az örömünk, még aznap este munka után visszamentünk a lakókocsiba a legfontosabbakért, pizsama, miegymás, és a jó meleg hotelszobáinkban töltöttük az éjszakát. Másnap a-tól z-ig, az utolsó szögig kitakarítottuk a lakókocsit, majd felcuccoltunk a hotelbe. Persze mint mindennek, ennek is ára van: folyton rajtunk lóg az öregasszony. Menjünk vele ebédelni, csináljuk ezt-azt... De már nincs sok hátra. :) 

Eszterka csilli-villi  csöpp szobácskája

Padlószőnyeg a fürdőszobában. Ehhe. Nade ezt is utoljára takarítottuk ki :)

Szép tiszta nappalink 

A minikonyha is csillog

Esztó egérlyuk méretű kuckója is készen áll az átadásra

Hopp, mi van itt...?

Tar kocsija, bizony! :) Kölcsönadta a költözéshez.

Cuccaink a csomagtartóban, művészi elrendezésben

Amíg mi takarítottunk, Ő szemezett az óceánnal

Hűséges társunk, Bertalan. Négy hónapig szakadatlanul fűtötte a karavánunkat. :)

Egyébként úgy tűnik, az elkövetkező két hét nem lesz túl mozgalmas számunkra, már ami a munkát illeti. Viszont Tar nem hagy minket unatkozni, nagytakarítást tervez így a szezon végére. Alig várjuk, hogy térden kúszva takarítsunk ki minden szögletet. :D 

Ma csinált Eszterka zöldséglevest ebédre, amire Tar is meghívatta magát. Eredetileg csak át akartuk vinni neki a házába a kóstolót, de épp bejött a konyhába és odaült az asztalunkhoz utána. Nem volt mit tenni, együtt ettünk. Mivel ma este csak 1 vendég volt vacsorára, Tar néni marha kreatív volt. Lenyúlt a levesünkből valamennyit, és összemixelte krémlevesnek. Meg se kérdezett minket. :) Szóval így esett az meg, hogy Eszterka a saját levesét szolgálta fel az Ardhasaig House Michelin csillagos éttermében.  Majdnem mondtuk Tarnak, hogy Magyarországon minden nő Michelin csillagos séf - hozzá képest aztán biztos. :)))

Congratulations, Eszterka!!! :)

Végül kettő ráadás meglepetés!!!

Eszterka remekműve :)

Egyik délután fütyülésre lettünk figyelmesek. Jött a juhászbácsi, ugyanis a szomszéd birkája átszökött a mi mezőnkre. Ügyesen visszaterelték a helyére Bertalant, akit a képen a szolgálatban lévő juhászkutyus tart sakkban. :)) 

Telnek múlnak a napok, dolgozunk, néha kapunk 1-1 szabad délutánt vagy szabadnapot. Az elmúlt néhány nap eseményeit szeretnénk most összefoglalni ebben a bejegyzésben. :)

Jozsó és Rezső számára nemsokára indul az egyetemi tanév, szóval utolsó napjaikat töltik a szigeten, illetve a munkában is. Ez egyben azt is jelenti, hogy mostantól mi dolgozunk majd ketten, remélhetőleg ez a fizetésen és a borravalókon is meglátszik majd. :)

Egyik nap Tar néni megkért minket, hogy takarítsuk ki a konyhában a tűzhelyet. Ehhez adott 2 flakon gél állagú zsíroldót, és az azokhoz mellékelt fogkefe méretű kiskeféket. Ahogy a képen is látjátok, teljesen elmeháborodott volt az, aki ezt kitalálta. Eszterka szerencsére talált a konyhában 2 drótkefét, így azokkal álltunk neki sika-mikálni 2 órán keresztül. 2 óra alatt is igazából a tűzhelyre ráégett mocsoknak a felső rétegét sikerült lekaparni valamennyire. Valójában napokig is lehetne sikálni… :))) Arról nem is beszélve, hogy hiába használtunk gumikesztyűt, a felfröccsent zsíroldó így is kikezdte a bőrünket… :)

Persze ezalatt a 2 óra alatt történt még sok minden. Érkezett egy idősebb házaspár, akiket fel kellett vinni a szobájukba. Édesek voltak, de nagyon sajnáltuk őket, amiért fel kellett mászniuk a lépcsőn az emeletre. Ilyenkor nem értjük, miért nem adja ki a házát nekik Tar. Megérkezett 2 halszállítmány is közben, amit nekünk kellett átvenni. Büdi volt!!!! Voltak élő homárok is. Szegényeket élve szokta megfőzni Tar. Esztó el is nevezett egyet Jencinek, majd megsimogattuk a kis páncélos hátukat. :D

Aki követi a blogot, az tudja, hogy múltkor az Amhuinnsuidhe Castle-höz látogattunk el. Eszterka a kis sasszemeivel felfedezte a bárban, hogy mi valójában árulunk helyi whiskey-t is, amit ebben a kastélyban készítenek! :)

Legutóbbi Stornoway-ben tett látogatásunkkor megörökítettük a YES kampányirodát, amely mellett csendben ücsörgött egyedül a NO felirat alatt egy nénike. :)))

Egyébként kérdeztük Tart, mi a véleménye. Határozott NO-val válaszolt, azt mondta, gazdaságilag nagy hátrányt okozna, ha megszavaznák Skócia függetlenségét, sok cégnek hátrányt okozna. Mivel itt már 16 éves kortól lehet szavazni, neki az a véleménye, hogy ügyesen meg akarják nyerni a fiatalokat, hogy szavazzanak igennel.

Végül 2 meglepi fotó!

Tar néni akcióban a konyhában, a fején egy általunk felkötött kendővel, a háttérben pedig a csigalassú Laurával. :D

Béla, az étkező titkos vendége, esténként szokott előbújni a rejtekéből, hogy a vacsora maradékából potyázzon... az egyik hátsó lábát csak húzza maga után szegényke. :(

A hosszú szabi után dolgoztunk 2 napot, és ma ismét kaptunk egy szabadnapot. :) Mivel az idő néhány napja csodálatos, így egyértelmű volt a döntés, hogy a régóta tervezett Amhuinnsuidhe Castle-t megnézzük. Sajna a szabadságba nem fért bele, tehát ma felültünk a buszra és elzötyögtünk oda a kanyargós utakon. Persze a buszt se volt egyszerű elcsípni. Amelyiket kinéztük, az nem is jött. :D Már 2 buszt is leintettünk, az egyik elment mellettünk, a másikról pedig kiderült, hogy Stornoway-be ment. A menetrendben volt is egy kiscsillag az általunk kinézett busz mellett... Valami nem volt oké. Viszont az 1 óra múlva érkező minibuszra végre sikerült felpattanni. 

A sofőr nem volt piskóta, nyomta ezerrel a Passing Place-kkel tűzdelt, hatalmas kanyarokkal teli úton. Eszterka nyomta a B6 vitaminokat, mert a gyomra nem igazán tud alkalmazkodni ehhez a hullámvasúthoz. Félóra alatt meg is érkeztünk a kastélyhoz, ami hotelként üzemel. Sajnos nem tudtunk bemenni az épületbe, így kívülről csodáltuk meg. Gyönyörű zöld pázsit, kedves kis padok, és a tenger csodálatos látványa, ahogy a napsugár játszadozik a vizen. :)

Mosolyogtunk ám, mert amikor készültünk külföldre, Eszterka ide is elküldte az önéletrajzunkat. Mi lenne, ha most személyesen bevinnénk nekik? :) 

Volt ott egy kis becsületkasszás boltocska is, de semmi érdekeset nem találtunk benne. A fagyasztóra felragasztva, hogy 1.40 a jégkrém, erre totál üres volt! :))) Eszterka üzleti érzéke azonnal megszólalt, hogy mennyire jó lenne itt egy klassz kis kávézót nyitni. És tényleg! Hiszen az alig 1 órás ott tartózkodásunk alatt rengetegen megfordultak ott, több turista is átment ott autóval. 

A hotel mögötti helyes kis tündérkertbe besomfordáltunk, lőttünk pár fotót ott is. :) 

Hazafelé a buszsofőrrel eldumálgattunk kicsit, azt hitte spanyolok vagyunk. :D Röhögtünk is, hogy inkább spanyolul kellene dumálni. Kétszer is megállították a buszt egyébként, mert a diákok a buszon felejtették a tornazsákjukat. Még jó, hogy visszafelé is ugyanaz a sofőr vezet, mi? 

10. hetünket tapossuk, és eljött a várva várt 5 napos szabadságunk. :) Autót béreltünk, és körbeutaztuk szigetünket, Isle of Harris-t. 

Újabb nyertes kérdés: Ki fedez fel valamit a képen? 

Bizony az első negyedóra egy picit bizonytalanra sikeredett Eszterkának a hirtelen kavalkádban Stornowayben, de utána nagyon ügyesen belejött az ellenkező oldalon való vezetésbe és a balkezes sebességváltó használatába :).

Első utunk egy újabb Standing Stone-hoz vezetett, ahol már nagyon éhesek voltunk, így a kocsiból kiszállva azonnal nekiálltunk enni – illetve akartunk volna. Ugyanis egy bácsi odalépett hozzánk és kb. 20 perces monológot tartott arról az 1 darab árva kőről. Már nem tudtuk hogyan lerázni szegényt, de aztán elsétált. Készítettünk pár fotót, Esztó játszott a bácsi egyik kiscicájával is, jó kis karmolós játék volt. :) 

Ezután Port Ness felé vettük az irányt, a sziget legészakibb csücskébe. Itt a világ szélén Butt of Lewisban megnéztük a helyi világítótornyot, majd a csodálatos tengert! Elbűvölő látvány volt. 

Utunk következő állomása Great Bernera aprócska szigetén várt minket, az Iron Age Village névre hallgató vaskori falu. A tengerparton található falucska felé egy temetőn keresztül vezetett az utunk. Nos, a „falu” egy kis fűvel benőtt bodega volt. Belülről nem tudtuk megnézni, mert naponta csak 4 órát van nyitva, éppen zárva találtuk. Maga a tengerpart csodálatos volt, igazi lagúna hangulat. A képek magukért beszélnek. :) 

Hazafelé még Uig-ba beugrottunk, hogy megnézzünk a tengerparton egy emberméretű viking sakk szettet. Sajnos odáig már nem jutottunk el, mivel későre járt, és a térkép is gyatra volt. A helyi általános iskolánál a biztonsági őr igazított útba minket, ahol mellesleg volt is egy ugyanolyan sakkfigura, mint a parton. Szóval azt lefotóztuk, és elindultunk haza. Pont sötétedés előtt sikerült hazaérni. :) 

Kirándulásunk második napján a sziget déli csücskét vettük célba. Első állomásunk Seilesbost/Horgabost-ba vezetett a homokos tengerpartra. Egy helyes kis kávézóba becsücsültünk, ami egyben egy galéria is volt. A tengerpartra nehezen jutottunk le, sehol se találtunk lejáratot. Végülis egy kempingbe hajtottunk be. :))) Csodálatos a látvány! Indulhatott a fotózás, kagylógyűjtés, gyönyörködés. 

Elmentünk Rodelbe megnézni a 16. századi St. Clement’s Church-t.  Aprócska templom, körülötte sok-sok sírkő. Itt található Alexander Macleod (skótul Alasdair :)) a templom építtetőjének sírja is.  

Lassan indultunk hazafelé, még útba ejtettük Grosebayt, ahol a térkép hírverése alapján egy nagy Harris Tweed üzlet található. Gondoltuk, körülnézünk, hátha találunk valami magunknak valót! :) Aprócska üzlet volt, benne néhány  500 fontos blézer és pulóver. Köszi!!!

A sziget kultúrája eléggé egyszerű, és ki kell mondanunk: szegényes a magyar kultúrához képest. Nagyon… Itt inkább a természeti szépségek hódítanak és azok tényleg ütősek! Igazi kis tündérország, apró tavak, kis dombok, patakok, Bercik. Aztán hatalmas hegyek, tenger, és zöld mindenhol. De mivel a helyiek a turistákból élnek, így muszáj nagy hírverést csinálniuk a kevéske látnivalónak. Marketingből ötösek, az már biztos. A turista térkép alapján mindig valami nagy látványosságra készültünk, ami ehelyett mindig egyszerű és kicsi volt. Nagyokat mosolyogtunk azon, hogy ezek a skótok tutti leejtenék az állukat, ha meglátnának egy Visegrádi Várat vagy egy Szent István Bazilikát…

Az utak itt eléggé keskenyek, és tele vannak tűzdelve úgynevezett Passing Place-ekkel, tehát át kell adni az utat a szembejövőnek. Ilyenkor az ember megköszöni, ha átadják neki az utat és kézzel int. Esztó már azon röhögött, hogy az amerikai meccseken használatos hatalmas habkesztyűvel fog integetni Eszterka helyett, ugyanis nagyon gyakran meg kell állni. Tar mesélte, hogy anno a Stornoway-be vezető út ilyen volt. Te jó ég… azért az egy eléggé forgalmas út, még az a szerencse, hogy megcsinálták 2 sávosra végre. :) Ja, és aki szeretné gyakorolni a kanyarokat, Isle of Harris a neki való terep! Igazi hullámvasút, kiskanyar, nagykanyar, kígyózó utak, hegyoldalak… :D És a hegyoldalak direkt lejtettek :) Volt is egy falu, aminek ez volt a neve: Direcleit – nem hazudtolta meg magát. Az utak birkákkal tarkítottak, akik fülük botját sem mozdítják, amikor rájuk dudál az ember. Így türelmesen meg kell várni, amíg átszambáznak az út másik oldalára. Pár hete történt meg velünk a következő: Stornoway-ből mentünk haza busszal, amikor a busz lassított, megállt. Az út közepén mászkáltak a kis gyapjasok ismét, amikor is Berci ráugrott a barátnőjére… gondolta, egy élete, egy halálra, ha jön a busz, ha nem, még egyet utoljára jól érzi magát. :)))

 Útközben meg kellett állnunk egy Passing Place-nél, ahol még piros lámpa is volt, mert építkeztek. Kb 10 perces dekkolás után elindult a sor. Közben ezzel a kis gyöngyszemmel találkoztunk. :)

Ma leadtuk a kis kék Pandánkat, és bevalljuk: rossz volt megválni Tőle. Búcsúzóul készítettünk néhány közös fotót vele. :) 

1 perces néma csend :))))))

Egyébként érezhető a hangulaton, hogy közeledik a szavazás. Szeptember 18-án Skócia megszavazza, hogy leváljon-e az Egyesült Királyságról. Itt bizony sok ház ablakában lobog a skót zászló rajta a YES felirattal. Stornoway-ban van is egy apró szavazási iroda, telis tele YES feliratú bögrékkel, táblákkal, zászlókkal. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Szeretnénk bemutatni nektek a Harris Brotherst! Joseph, George, Harry, Duncan. :)

 Amikor örökbe fogadtuk őket, akkor az üzletvezető bácsinak nagyon megtetszett, hogy mi magyarok vagyunk. Előkapta a dédelgetett vendégkönyvét, és megkérte, hogy írjunk bele neki egy üzenetet magyarul. :)

Végezetül egy ma esti felhős szépséges kép. :)

Sokadik alkalommal látogattunk el Stornowaybe. Sokszor elgondolkozunk azon, hogy itt a fiatalok vajon mivel töltik az idejüket? Ugyanis nekünk a szórakozás kimerül 2 városban: Tarbert és Stornoway. Kezd uncsi lenni. Node megindult a mai nappal az 5 napos szabadságunk, szóval majd lesz miről beszámolnunk! :)

Stornoway utcáin járva a következőre lettünk figyelmesek. Szerintetek igazi, vagy csak bábu? :)

Szeretnénk Nektek megmutatni 2 édes kissrácot, akik Stornoway belvárosában kiálltak az utcára zenélni, és így gyűjtöttek egy kis pénzecskét. :) 

A ma délutáni szunyókálásunkat követően megnéztük a tévében a Disney-féle Notre Dame-i toronyőrt! Nagyon jó volt. :)))) Főleg úgy, hogy közben hatalmas vihar tombolt odakinn (délelőtt konkrétan kitépte Esztó kezéből a lakókocsi ajtaját, amikor megpróbálta kinyitni), és a széllökésektől a lakókocsi falak megremegtek. Valósággal úgy éreztük magunkat, mintha vonaton utaznánk. Kis zötykölődés. :D

Pár perc múlva azonban kisütött picit a nap, és előtűnt a szivárvány!!!!!! :)

Telnek, múlnak a hetek... és ma betöltöttük a 8. hetünket ezen a kicsi, ám annál szebb szigeten. :) Hurrá! Ezt egy újabb szabadnappal ünnepeltük meg! :D

Most 2 szabadnapunk volt. Ránk is fért, ugyanis egy negyedik ittas-Tar-nénis éjszakai műszakot követően kissé elfáradtunk. Tegnap elmentünk Stornowaybe mászkálni, vásárolgatni. Volt is a főtéren egy kis kirakodóvásár kajáldákkal, az egyik pultnál egy indián pasi igazi palacsintát sütött! Nutellásat... csorgott a nyálunk, gondoltuk, benevezünk egyre. 3 font!!!!!!!!! Na, köszi, kihagytuk. :)

Kiltes macik a kirakatban :)

Hazafelé a buszon egy fiatal csajszi volt a sofőr, meg is lepődtünk. :) Beültünk mögé és lestük minden mozdulatát. Eléggé bénán váltott a néni :))) De azért vagány, hogy buszt vezet. :)

Este mentünk netezni Tar házába, váltottunk pár szót vele is. Azt mondta, a másnap is szabadnap! Meglepetésként ért, persze örültünk neki. :) Jozsónak ez volt az első napja, és amikor meglátott minket, Esztó vidáman köszönt neki, amit ő nem viszonzott!!! No komment. :-/

A mai nap elmentünk kirándulni Scalpaybe. Ott ugyanis van egy szép kis túraösvény a tenger mentén + világítótorony. Nos, a világítótoronyhoz vezető ösvény jópár km, viszont időnk kevés volt. Szóval azt nem láttuk sajnos, helyette viszont készítettünk néhány fotót a csodálatos tájról. :) 

Scalpay falu és a kikötő

Eszterka megmozdította a korlátot, így a kikötő feletti önkioldós fotózásból majdnem fényképezőgép-elhagyós kirándulás lett :)

Ez a kép viszont sikerült :)

Játszótéri kalandjaink :))

Kreatív kuka a faluban :-)

Újabb nyereményjátékra invitálunk Titeket: ránk talált a szerencse. Szerintetek hol? :)

A napok izgalmasan errefelé, főleg, amikor Tar néni ráönt a garatra. Legutóbbi 2 esténk eseményeit foglaljuk össze eme szösszenetben.

Első este Eszterka megúszta a felszolgálást, de az óriási lepedők vasalásával kínlódott. Eközben Esztó Rebekával nyomta az ipart. Rebeka alias Laura szokás szerint nem hogy segítette volna a munkát, még hátráltatta is azt. Húzós este volt, egyszerre jött mindenkit, és Esztó volt a "propellers". Tar néni kezdett besokallni attól, hogy minden egyszerre történik, és már vörösödött a feje. Ekkor történt az első baleset: elvágta az ujját. Majd tálalás közben kiloccsintotta a szószt a padlóra, és Laura négykézláb takarította fel a romokat. Tar néni kitálalta a kaját, és amikor Esztó kezébe adta a tányért, egy szép kis véres paca maradt a szélén. Újratervezés, letörölte. Az este vége egy igen vicces, ám egyben veszélyes eseménnyel zárult: Laura felmosott. Természetesen csurom víz volt a padló, és a már így is spicces Tar néni boldogan jött be a konyhába, amikor... Mint a rajzfilmekben! A földre huppant. Mi is le voltunk sokkolva, hirtelen nem tudtuk, mit csináljunk. Odaugrottunk hozzá, majd Laura elkezdett röhögni. Megijedtünk, de szerencsére nem történt semmi komoly.

A következő este során már műszakba érkezésünkkor Tar nénin látható volt, hogy már nem szomjas.  Esztó mosogatott, Eszterka felszolgált. Több érdekes esemény is történt. Tar néni úgy döntött, hogy ő is részt vesz a felszolgálásban. Az egyik fogás nagyon folyós volt, és mire az asztalhoz ért vele, az már a tányér szélére is kifolyt. 

Nem emlékezett a desszertekre, a főfogás alatt emlékeztettük, hogy desszertet is kéne csinálni. Esztó keverte a habot, Eszterka csinálta a körtéket. A körtéket egy habcsók szerű egybefüggő kemény habra helyezte volna, de szétrobbant alatta. Eléggé absztrakt volt a látvány.

Nade, ekkor elérkeztünk az este egyik nagyobb eseményéhez. A forró olajhoz, amiben előzetesen a sült krumplit sütötte. Már égett olajszag volt a konyhában, amikor Tar néni levette a gázról az edényt, és a forró olajat a mosogatóba öntötte. Ezután váratlan esemény történt. Leolvadt a cső, vágni lehetett a füstöt, és kifolyt az olajos víz a mosogató alatti polcra, ami persze tele van edényekkel. Kezdhettük eltakarítani a romokat, a konyha valóságos csúszós jégpályává változott. 

Tar nagyon jól érezte ettől függetlenül magát. Egy vendég házaspárt behívott a házába iszogatni, majd visszatért, mint Colombo. Odament a bárba, ahol Eszterka éppen az egyik vendég úrral társalgott, amikor is fogta magát, és beleivott a pasi whiskey-jébe. Ezután helyet foglalt az internetező Esztó mellett az étkezőben és lehajtotta a fejét. Mire Eszterka visszatért, együtt elvittük a házába aludni. Tar másnap nem győzött elnézést kérni, és felajánlott a vendégnek egy nagy pohár whiskey-t teljesen ingyen. 

A nap folyamán találkozóra készült az egyik barátjával (szerintünk több), és megkért minket, hogy készítsünk nekik szendvicseket a piknikre a magyar szalámiból (amit Glasgow-ban fegyvernek néztek Eszterka táskájában. :) Persze suttyomban mi is dézsmáltunk belőle! Íme egy ínycsiklandó fotó a folyamatábráról.

12 nap után egy szabadnapot kaptunk, ami már HOLIDAY! Yeah! :)

Úgy döntöttünk, kikapcsolódásként ismét elmegyünk Stornowaybe (mivel máshova nem tudunk). :D És végre valahára sikerült kipróbálnunk a híres nevezetes angol gyorsételt: a fish and chipset. 

Hát... Elég nagy adag volt, de igazából csak a panír miatt tűnt olyan nagynak a hal. Tocsogott az olajtól a panír, szóval inkább lehámoztuk a halról, és úgy ettük. Kaptunk hozzá sót, és ecetet, így legalább volt valami íze a dolognak. Elkezdtük enni, de nem tudtuk befejezni. Nem azért, mert sok volt, hanem mert nem esett jól. Egye, aki akarja! Ide se jövünk többet. :)

Nyakunkba vettük a várost, és elmentünk a Castle-höz. Útközben egy kiskutyára lettünk figyelmesek, aki hűen várta gazdáját a "Sale" feliratnál. 

A Castle-höz menet átmentünk egy kis romantikus fa hídon, ahol Eszterka egy kis kacsa családra lett figyelmes. Életre kelt Walt Disney Rút Kiskacsája. :) Majd egy erdei ösvényen folytattuk utunkat.

Sajnos a Castle-t éppen felújították, így igazán közelről nem tudtuk megnézni, viszont szemből nagyon impozáns képeket tudtunk készíteni. Azt tudni kell, hogy ezen a réten volt a Heb Celt fesztivál, ahova késve ugyan, de megérkeztünk. :)

Visszafele utunkon a városba a kikötőről is tudtunk képeket csinálni. Nagyon hangulatos volt a sok hajóval. Itt egy láb selfiet is sikerült megörökíteni. :)))

Eszterka nem bírt magával, és újabb kilt-szerű dolgot vett, ezúttal egy nagyon szép kiltes díszdobozban kekszeket. Nagy várakozással bontotta ki a dobozott otthon, mire a következő látvány tárult elé. 

A döbbenet: 10 darab keksz. Igen, 10 darab keksz. Nem baj, legalább a doboz megmarad. :)