A hosszú szabi után dolgoztunk 2 napot, és ma ismét kaptunk egy szabadnapot. :) Mivel az idő néhány napja csodálatos, így egyértelmű volt a döntés, hogy a régóta tervezett Amhuinnsuidhe Castle-t megnézzük. Sajna a szabadságba nem fért bele, tehát ma felültünk a buszra és elzötyögtünk oda a kanyargós utakon. Persze a buszt se volt egyszerű elcsípni. Amelyiket kinéztük, az nem is jött. :D Már 2 buszt is leintettünk, az egyik elment mellettünk, a másikról pedig kiderült, hogy Stornoway-be ment. A menetrendben volt is egy kiscsillag az általunk kinézett busz mellett... Valami nem volt oké. Viszont az 1 óra múlva érkező minibuszra végre sikerült felpattanni.
A sofőr nem volt piskóta, nyomta ezerrel a Passing Place-kkel tűzdelt, hatalmas kanyarokkal teli úton. Eszterka nyomta a B6 vitaminokat, mert a gyomra nem igazán tud alkalmazkodni ehhez a hullámvasúthoz. Félóra alatt meg is érkeztünk a kastélyhoz, ami hotelként üzemel. Sajnos nem tudtunk bemenni az épületbe, így kívülről csodáltuk meg. Gyönyörű zöld pázsit, kedves kis padok, és a tenger csodálatos látványa, ahogy a napsugár játszadozik a vizen. :)
Mosolyogtunk ám, mert amikor készültünk külföldre, Eszterka ide is elküldte az önéletrajzunkat. Mi lenne, ha most személyesen bevinnénk nekik? :)
Volt ott egy kis becsületkasszás boltocska is, de semmi érdekeset nem találtunk benne. A fagyasztóra felragasztva, hogy 1.40 a jégkrém, erre totál üres volt! :))) Eszterka üzleti érzéke azonnal megszólalt, hogy mennyire jó lenne itt egy klassz kis kávézót nyitni. És tényleg! Hiszen az alig 1 órás ott tartózkodásunk alatt rengetegen megfordultak ott, több turista is átment ott autóval.
A hotel mögötti helyes kis tündérkertbe besomfordáltunk, lőttünk pár fotót ott is. :)
Hazafelé a buszsofőrrel eldumálgattunk kicsit, azt hitte spanyolok vagyunk. :D Röhögtünk is, hogy inkább spanyolul kellene dumálni. Kétszer is megállították a buszt egyébként, mert a diákok a buszon felejtették a tornazsákjukat. Még jó, hogy visszafelé is ugyanaz a sofőr vezet, mi?
