Kalandjaink Skóciában

A címet a 48-as cipő ihlette, amely egy olasz család férfitagjáé volt, és mivel olyan hatalmas, meg kellett örökíteni. A fotón Eszterka Jacko cipője látszik összehasonlításképp. Jacko cipője amúgy 39-es!

A különbség döbbenetes!!

Mérföldkőhöz értünk. Betöltöttük Ellen rekordját, a 6. hetet! És ezt is egy kis ünnepléssel zártuk. Ellen egy német középkorú hölgy, aki közvetlen előttünk dolgozott itt, és Ő is a karavánban élt. Érkezésünkkor Ő fogadott minket, és bemutatta a lakhelyünket. Nagyon kedves volt, de megdöbbent, hogy mi 4 hónapig maradunk. Mi ezen is túljutottunk!!! 

A háttérben a reggeli terítés látható :) 

Egyik délután épp aludni készültünk, amikor is arra lettünk figyelmesek, hogy egy juhász bácsi tereli a birkákat közvetlen a karavánunk mellett. Rögtön kamerát ragadtunk, hogy ezt a nem mindennapi látványt megörökítsük. Eszterka még vizet is kínált a bácsinak, akivel kedvesen elbeszélgettek. Megtudta, hogy a bácsi nyírni viszi a birkákat egy közeli telekre. Íme a fotók és egy videó. :) 

Tamponos  jó reggelt!

 Itt az ideje, hogy beszámoljunk az elmúlt napokról. Most egy csokorba gyűjtöttük az eseményeket.

Kezdjük akkor az elején. Pár nappal ezelőtt jöttünk reggel dolgozni. Tar a kezünkbe nyomott 2 pár kesztyűt, hogy a  tegnap kirakott kukákat hozzuk be és szedjük össze a szemetet a kuka körül, mert valami állat feltúrta. Akkor még nem sejtettük, hogy a kukák körül 1-2 méteres körzetben a tegnapi kajamaradványaink mellett (amit a Tartól kaptunk, hogy együk meg, de nem merjük, mert annyira szörnyűek és nem szeretnék menni folyamatosan a wc-n ülni) használt tamponokban és betétekben lesz részünk :) Yeah! Na ez is meg volt. Túléltük.

Tamponszedés után a feketribizili szedés következett. 2 és fél órán át szedtük a kis bogyókat. Nagy öröm volt, amikor valamelyikünk felkiáltott: "Ez egy jó ág!" :)))

A gyümölcsöt amúgy Jozsó Anyjának szedtük, mert Tar mondta, hogy Ő milyen finom jam-t főz belőle. Szerencsére, kaptunk is a jóból. Pár nap múlva Jozsó anyukája is beállt segíteni vasalni, ugyanis már senki nem volt mozdítható, és mi ketten maradtunk az egész ház teljes takarítására és időnk már nem lett volna vasalni. Jozsó Anyukája, Deborah, két is csuporral készült nekünk ajándékba. Palacsintán teszteltük és igazán finom! :)

Egyik este békésen interneteztünk az esti műszak után, amikor hirtelen elment az áram! Odamentünk a folyamatosan sípoló főkapcsolóhoz, hogy valamit csináljunk, persze sikertelenül. Felhívtuk Tart, aki aznap éjszaka a szüleinél aludt, mert a saját házát is kiadta vendégeknek. Autóba vágta magát és visszajött a hotelbe, majd hihetetlen tehetséggel elkezdte nyomogatni a gombokat, minek eredményeként már elkezdett szirénázni az egész rendszer (szegény vendégek. :)))) De végül megoldódott a helyzet, és a vendégeket is sikerült megnyugtatni, hogy nincs tűzriadó. Aznap este a lakókocsiban sem volt áram, így romantikus gyertyafénynél kellett zuhanyoznunk. Még az a szerencse, hogy nem volt hideg, így nem kellett fűteni a mobilradiátorral.

Mostanában Tar egész kedves velünk. Sokat hülyéskedik, és nem is kiabál. Maradjon is ez így. :)

A munka azért kimerítő így szabadnapok nélkül, de bírjuk a gyűrődést. A reggeli műszak után mindig megebédelünk, aztán alvás, mint a kisbabák. :) Aztán következik az esti műszak. 

Szemezgetés néhány felszolgálós este eseményeiből:

Az elmúlt napokban egy langyi pár érkezett a nászutas lakosztályba, melyet egy vacsorával koronáztak meg. Természetesen mi dolgoztunk műszakban. Az egyikük egy idősebb őszes fószer, aki a „férfi” szerepet töltötte be, míg a másik egy szakállas, vékony, szemüveges fazon, aki értelemszerűen a „nő”. Erre borkóstolás során jött rá Eszterka, ugyanis megkérdezte, hogy ki kóstolja meg a bort? Ugyebár a férfinek illő először, és ez a feladat az őszes fószerra hárult. Amúgy nagyon kedves kis meleg pár volt, ma reggel megkaptuk tőlük eddigi legnagyobb borravalónkat. :)

Az este folytatásaként egy leszbikus pár is vacsorázott nálunk (legalábbis Tar szerint leszbik). Ők csak főmenüt rendeltek, és amikor megtudták az árát, elkezdtek pofákat vágni. Szegény Eszterka. :)

És a langyiknak fenntartott asztalhoz ültek le, ahol a legszebb a kilátás. Tar nem késlekedett, bement, és helycserés támadás történt, mint az oviban. :) A nők ismét pofákat vágtak. Így ez az este kicsit feszült hangulatban telt. A Tar nem igazán kedvelte a „kedves” női vendégeket.

Könnyűtestű kislánya megajándékozott minket egy-egy saját készítésű karkötővel. Nagyon aranyos volt. :) 

Végre „holiday”-ünk volt (legalábbis Tar szerint), melyet Tartbertben töltöttünk vásárlással. Így úgy döntöttünk, ezt megünnepeljük egy jégkrémmel, de nem is akármilyennel! A  Magnum különleges pezsgős jégkrémjével. :D

Utána elmentünk sétálni itt a környéken, melyet selfie-kkel is megkoronáztunk. :)))

De Batman és Robin is színre lép!

Meg kell említenünk, hogy itt is érezzük az otthoni kánikulát. Brutális meleg volt, legalábbis számunkra ez már brutális. Igazából a páratartalom tette elviselhetetlenné az amúgy kellemes meleget.

A birkákat soha nem tudjuk kihagyni a felsorolásból, hiszen életünk részei váltak, ők a házőrzők! Valaki alulról is őrzi a házat. 

Egyik este Puspus-ra lettünk figyelmesek, amint besomfordált az étkezőbe, és azt étkezőasztalon nyalta magát. Majd kényelmesen helyet foglalt az alábbi módon. :) 

10-én csütörtökön ünnepeltük az első itt eltöltött hónapunkat a szigeten. Hurrá! :) 

A napok elkezdtek felpörögni végre. Reggelente takarítunk, és/vagy a konyhában mosogatunk, megterítünk vacsorára. Délután pihenés, este vissza felszolgálni + mosogatni.

Mostmár álnevekkel operálunk, ami a kollegáinkat illeti, így senkisem érti, hogy kiről beszélünk egymás között. :)

Diane-ből Könnyűtestű lett, ugyanis Eszterkát bejelölte fészbukon, és a vezetékneve Lightbody. :D

Joshua Jocó/Jozsó lett, az öccse Philip pedig Rezső. Rebeca a Laura álnevet kapta, Ruth pedig az Emesét. Alasdair olyan ritkán dolgozik itt, hogy ő még nem kapott álnevet. :) Egyébként tegnap este - amiről még részletes beszámolót írok hamarosan - kiderült, hogy Ruth és Alasdair testvérek, és az édesapjukkal Tar együtt járt még 20 évvel ezelőtt, ráadásul erről senkisem tud, így nekünk is titokban kell ezt tartanuk.

Egyébként Tartól mi is kaptunk beceneveket skót nyelven. Eszter Peag = Kicsi Eszter, és Eszter Mor = Magas Eszter. HAHA.

A vendégek jönnek-mennek, és a legtöbbjük nagyon kedves! Időnként kapunk borravalót is, így abból meg tudjuk venni a kajánkat, vagy a buszjegyünket.

Tar néni felfedezte előbb Esztó, majd Eszterka frenetikus masszírozási képességét, így az utóbbi időben folyton masszíroztatja magát. Jelenleg Eszterka az áldozat. Tar néni szimplán odaszól: Eszter Peag!, mutatja a vállát, vagy a lábát, és masszírozni kell. Néhány napja nagyon fájlalja a lábát, és konkrétan pofátlanul kéri Eszterkát…

Nade térjünk rá a már említett komédiába illő estére. Szóval tegnap elvileg mi csak reggel mentünk dolgozni, a délután szabad lett volna, ám a műszak végén közölte Tar, hogy akkor este CSAK 2 vendég lesz (amit amúgy ő tök egyedül szokott csinálni) és menjünk este 7-re dolgozni. Oké, lenyeltük a békát. Eszterka felcsapott mosogatónak, Esztó pedig felszolgálónak. Tar néni viszont italozott… Először is borzasztó nagy ricsajra léptünk be a konyhába, valami iszonyat zenét bömböltetett. Kórusének volt igazából, de artikulálatlanul énekeltek, minősíthetetlen volt sajnos. Tar néni kérdésére próbáltuk diplomatikusan elmondani, hogy nagyon jó, csak kicsit fura a zene. :) Ezután Esztó segítségét kérte, hogy a fényképezőgépen lévő fotót szeretné a mobiljáról elküldeni egy német barátjának. Nem értette, hogy a kettőt nem lehet összekapcsolni. :D Kiderült azonban, hogy ez a német fickó évekkel ezelőtt itt szállt meg a hotelben, konkrétan öngyilkossági szándékkal érkezett ide Skóciába, de Tar hatására visszatért belé az élni akarás, és azóta nagyon szoros barátságot (vagy szerintünk még annál is többet) ápolnak.

Persze közben zajlott a 2 vendég kiszolgálása is, azonban elég lassan. Tar behozatott Eszterkával a konyhába egy ’Kiss my ass’ (=Nyasgem) névre hallgató ausztrál bort azzal a szándékkal, hogy azt az este folyamán mi majd hárman megisszuk. Ugyanis pár hét múlva Jozsó és Rezső szülei itt fognak megszállni, nagyon vallásos emberek, és ők ezt nem láthatják meg, nem ide való. Hát jó… Esztó nem mert inni, ugyanis munka előtt fájdalomcsillapítót vett be, így Eszterka lehúzta az ő borát is. Pechünkre a konyhába visszatérő Tar az üres poháron meglepődött, gyorsan töltött még bele. :D És felszólította Eszterkát, hogy igya meg a saját részét is! Szegény.

De ekkor eltörött a mécses: ő olyan magányos. Magányos munka ez. Félévig nyomja itt az ipart, majd a holt szezonban szétunja magát. Nincs sok barátja. A Könnyűtestű a legjobb barátja. Ráadásul a sógora is kikészíti, elmondja Tart fűnek-fának, még a saját hugával is összeugrasztotta. Próbáltuk nyugtatgatni több, kevesebb sikerrel. Eszterka rájött, hogy a varázsszó az ’I am happy!’, ennek ugyanis Tar nagyon örül, hogy mi itt jól érezzük magunkat. 20x megkérdezte, mi 20x elmondtuk neki. Meg hogy itt szeretnénk maradni a szezon végéig.

Nagy nehezen túléltük az estét, majd újabb masszázs következett, ezúttal a bárban feküdt le a kanapéra, még a nadrágját is letolta. A látvány leírhatatlan, ami Eszterka elé tárult. Tangát hord a néni. :)

Végre leülhettünk internetezni, de még ekkor sem volt nyugtunk, ugyanis visszatért Tar. Esztó az udvaron telefonált, Eszterka éppen skype-olt, amikor odaült az asztalhoz Tar, és elkezdte nézni őt. Eszterka le akarta tenni a hívást, mire Tar azt mondta neki, hogy neeeem kell, telefonáljon csak nyugodtan. Azért jött vissza, mert elfelejtett jó éjszakát kívánni. Na persze. Újabb masszázst kért a néni, újra el kellett mondani neki, hogy mi itt happy-k vagyunk. Plusz könyörögtünk neki, hogy menjen már orvoshoz a lábával, mert az se normális, hogy így fáj. Végül nagy nehezen elment aludni. Hát, nem volt már szomjas… Nehéz élete van, mi megértjük egyébként.

A mai napot Stornoway-ben töltöttük, boltokban mászkáltunk, nézelődtünk.

Jól elvoltak a bácsik :)

Bementünk egy kilt (skótszoknya) készítő boltba is! Kb. 500 font alsóhangon egy kilt, a legegyszerűbb kivitelben persze. Az eladó elmesélte, hogy a fia a nagypapája 36 éves kiltjét örökölte meg, és ebben volt az esküvője is. Ilyenkor megérinti az embert, hogy milyen szép hagyományok vannak a világban. :) Megérted, hogy ugyan drága egy ilyen ruhadarab elkészítése, de egy életre szól. Minőségi, vastag anyagból készül, és amikor megvarrták, be kell menni az üzletbe próbálni is, hogy tényleg jól passzol-e. Van rajta egy kis öv egyébként, amivel pár méretet lehet igazítani rajta, ahogy hízik vagy éppen fogy az ember fia. :) Amúgy az eladónő észrevette Eszterka kis Harris Tweed kilt-jét. :) 

Bementünk egy Vöröskeresztes boltba is, ahol hihetetlen olcsóak a ruhák, táskák! Esztó lőtt is magának egy szép kis felsőt kb. 800 Ft-ért. :D Egy másik üzletben pedig egy klassz vízálló, bélelt tornacipőt. :) 

Eszterka ezzel a kis csábos fejfedővel szemezett. :) 

Ez a tükör nagyon tetszik, kár, hogy nem tudjuk hazavinni. :) 

Amúgy ma nagyon ronda esős idő volt. Már a vásárlás végén jártunk, amikor kaptunk egy smst Tartól, hogy ma este be tudnánk-e menni fél 6-ra dolgozni. Mivan??? Tudniillik lenyeltük azt a nagy varangyos békát, hogy 1 hónapig nem lesz szabadnapunk. Ez lett volna az utolsó… Írtunk neki vissza, hogy még Stornoway-ben vagyunk, nem fogunk addig hazaérni. Válasz: semmi gond, akkor fél 7-re? :D Nos, a sarkunkra kellett állnunk, válaszoltunk neki, hogy igazából fáradtak vagyunk, csurom vizesek, és ha volna rá lehetőség, akkor mi ma este szeretnénk pihenni. Végül egy ’OK’-kal nyugtázta a dolgot Tar néni. Hazafelé a buszon azon tűnődtünk, vajon mennyire akadt ki a nőci? Vettünk mirelit cuccokat is, szóval kénytelenek voltunk a laundry felé venni az irányt, hogy betegyük a fagyasztóba a dolgokat, és éreztük, hogy a személyes találkozást sajnos ezzel nem fogjuk megúszni. És ekkor Tar néni benyitott hozzánk. De hál’ Istennek mosolygós volt, és nyugodt. Mondta, hogy ma este Emese megy be mosogatni.

Szóval most lelkileg készülünk a szabadnapmentes 1 hónapunkra. Hajrá!

Az angol konyháról talán sokan tudjátok, hogy csapnivaló. Nos, mi azért reménykedtünk… :) Pláne azért, mert Tar néni Michlein csillagos séf. Hát… A legjobb az, ha nem csinál semmit.

Nála egy vacsora 5 fogásból áll. Először érkeznek a „canapék”, úgynevezett kis étvágygerjesztő falatkák, amit a bárban fogyasztanak el a vendégek.

Ezután következik a leves, ami általában karfiolkrémleves szokott lenni, ehhez pedig kis magos bucik járnak. Mivel előfordul, hogy néhány vendég többször is nálunk vacsorázik, így Tarnak kreatívnak kell lennie. Ekkor előkerül a brokkolikrémleves, a paradicsomleves, a halleves… :D 

A középső fogás halas saláta, vagy valamilyen rákféle szokott lenni. Ilyenkor a rák páncéljában kisüti a húsát, és valami világos, savanyú szószt loccsint rá, amit egy élmény amúgy felszolgálni a hatalmas lapostányéron, és valósággal imádkozni, hogy ne öntsd a kedves vendég ölébe. Ja, a ráksalihoz élve főzi meg szegény állatokat. Egyszer Jozsó behívott minket a konyhába, és ez a látvány fogadott minket. 

A főfogás mindig valami husi szokott lenni zöldségkörettel. Például steak, bárányhús. Persze az elmaradhatatlan szósszal. :)

3 féle desszertet szokott kombinálni, sorrendben: körte vajas-karamellás szószban, whiskey-s málnakrém zabpehellyel, habcsókszerű valami bogyós gyümölcsökkel.

Mindezért pedig 58 font/fő (kb. 21.750 Ft) körüli összeget szokott elkérni!!!!

Ha marad kenyérke, azt általában hazavihetjük. Gyakran kapunk más kajákat is, pl. halat, vagy kis leveskét, tésztaételt. Meg kell jegyeznünk, a legtöbb kajájának se íze, se bűze! Mindig fel kell javítanunk otthon SÓVAL és egyéb fűszerekkel. Sajnos ezek a kaják időnként kikészítenek minket egy-egy heves gyomorrontással… Legalább tiszta emésztőrendszerrel térünk majd haza. :) A legutóbbi gyomorrontás okozója egy sajtos makaróni volt. Természetesen ez is tök íztelen volt, sima sajtos tészta, semmi fűszer – mindez egy Michlein csillagos séf kezéből. De azért Esztó hálás neki az újabb méregtelenítésért. :)

 A szobákban szokott bekészítés lenni egy tálcán. 2 csomag kis vajaskeksz, kávé, tea, tej, cukor… A kekszekből rendszeresen szoktunk egyet-egyet dézsmálni, tök finomak. :) 

Stornoway-ben két üzlet van, ahol szoktunk vásárolni: Tesco és Co-operative. Tesco-ból eddig egyszer rendeltünk online, hogy kiszállítsák nekünk a kaját. Két hét alatt… Íme a fotók az első szállítmányról és a teli hűtőről. :) 

Mindkét helyen megfigyeltük, hogy külön sorok vannak CSAK a készételeknek! Pizza, lasagna, panírozott/pácolt húsok, LEVES. :D Nem csodálkozunk, hogy sok a túlsúlyos Angliában… 

Az viszont nagyon szimpatikus, hogy sok a 2-őt veszel 3-at kapsz akció! Ami még kiemelendő, hogy a Tesco saját márkás termékei itt Skóciában jó minőségűek. Nagy kedvencünk a kekszes csoki. :) Vettünk már testápolót is, ami nagyon jó sűrű! 

Következzen néhány fotó a Tesco-ról, köszönet Eszterkának :) 

A húsos pult

Kenyeres pult

Fűszerek (ezekből ma bevásároltunk, kellett jó sok... :)))

Tinták

Gyümölcsök (hétfőn lefosztva a pult, ugyanis vasárnap zárva van MINDEN bolt, busz se jár :S)

Pénztáras csendélet :) (mögötte található a mosdó, ahol egyszer Eszterka megrántotta a piros zsinórt, mert azt hitte, az a WC lehúzó. Kiderült, hogy valójában a vészcsengő, és egy ott dolgozó eszeveszettül tépte fel Eszterka ajtaját, hogy jól van-e? :D)

A Tesco-ban az is nagyon szuper, hogy pénzt lehet spórolni! A blokkon feltüntetett összeget következő vásárlásnál beleszámítják a végösszegbe. :) 

Az elmúlt napokban kicsit elfoglaltak voltunk. Íme az összefoglaló. :)

Katie édesapja biciklikölcsönzéssel is foglalkozik, és felkínált nekünk ingyen bicikliket. Át is vitt minket Tarbertbe autóval, ahol hosszas válogatás után Eszterka talált magának bicót, Esztó viszont nem, így végül kihagytuk a biciklizést. Elmentünk sétálgatni kicsit a városban. Betértünk egy adományboltba is (Charity Shop), ahol Eszterka szinte ingyen vett magának egy csodaszép ezüstmedált lánccal, Esztó pedig egy szuper regényre tett szert. Útközben betértünk mindkettő helyi pub-ba, érdeklődtünk, hogy lesz-e mostanában valami buli, zenés program? Hát kiderült, hogy az egyik helyen múlt héten volt, most épp nincs, a másik helyen pedig minden hónap utolsó hétvégéjén van buli. Puff. Elgondolkodtató, hogy itt hova járnak szórakozni a fiatalok? Marad a túrázás. :)

Aztán elindultunk hazafelé gyalog, és gondoltuk, itt az ideje életünkben először leinteni egy autót.  (Ugyanis Diane mondta nekünk, hogy itt simán felvesznek minket a faluba vezető úton és elfurikáznak). Már több autó is elment mellettünk, mire bátorságot vettünk, és Eszterka ügyes kalimpálása eredményeként 2 perc alatt elvitt minket a Filling Station-ig egy helyi tetovált Duncan. :) Próbáltunk vele beszélgetni, de nem volt valami szószátyár. Mindenestre nagyon hálásak voltunk neki.

Egyik este új kollegina tért be a hotelbe egy pakisztáni lány személyében. Skót pakisztáni – jó kis párosítás. :) Egyébként nagyon aranyos csajszi, Neda a neve, 23 éves, és a Dundee Egyetemen festészetet tanul. Időnként nehéz megérteni az akcentusát. :) Kiskora óta itt dolgozott már a hotelben, szóval eléggé jártas a dolgokban és Katie dühkitörését is jól kezelte, ami pár napja lesújtott ránk. Mindössze 4 vendég volt aznap este, Neda mosogatott, mi felszolgáltunk + bár + fehér mosogatás. Egyik pillanatról a másikra szikrákat szórt Tar szeme és nekiállt üvöltözni velünk, bármit csináltunk, nem volt jó neki. Közölte, hogy semmit nem dolgozunk, és ő ezért nem fog fizetni. Ajtókat csapkodott, edényeket vágott a pulthoz. Neda jött nyugtatgatni minket, hogy ne foglalkozzunk vele…

Ezen az estén megtanultuk, hogy valami mindig kell, hogy legyen a kezünk ügyében. Ha már nem tudunk mit csinálni, akkor a polcokat lepakoljuk és kitakarítjuk (ahogy nagyon okosan Neda is tette :D).  Vagy pedig Esztónak meg kell masszíroznia. :D Egyszer felajánlotta Tarnak, mert meghúzódott a válla. Hát, azóta mindig masszírozni kell… Persze az este végén nekiállt lelkizni Tar néni, ölelgetett, és 20x elmondta, hogy ne vegyük magunkra, amikor ő ilyen, mert nem személyes sértésnek szánja, és a többiekkel is így kiabál (na persze… Joshua a fő kedvence. :))

Azt mondta, minél feljebb megy valaki a Michelin csillag ranglétrán, annál brutálisabbak a séfek. Itt persze felmerül a kérdés, minek üvöltözni a semmiért? Node túltéltük. A dühkitörés kb. félóra, aztán jön a lelkizés, ez a menetrend.

Múlt héten 3 napig vihar volt folyamatosan. Szakadt az eső, a vízszint megemelkedett, a patakok megeredtek. A szél pedig annyira fújt, hogy a kis lakókocsink vékony falait rendesen megmozgatta, ijesztő volt. Azt hittük, végül az óceánon landolunk lakókocsistul. :) Szegény Berciék csak álltak az esőben. :( Nem értjük, hogyhogy nincs nekik valami fedett hely, ahova elbújhatnának?

Éjszakánként nagyon hideg van amúgy, Eszterka mostmár „szkafanderben” alszik, azaz a fogyiövet magára tekeri még a pizsi alá. :D 

Voltunk megint kirándulni a környéken, készült pár szépséges fotó ismét. Nagyon fújt a szél. Ami külön csúcs volt, hogy a Hotelbe vezető kis úton Roziék hatalmi harcának lehettünk szemtanúi. Mint a természetfilmekben. :D

Ja, és vannak ám házőrzőink is… :) 

Tegnap Stornowayben jártunk már sokadjára. Be kellett mennünk a bankba, mert Lucy Liu (mi már csak így emlegetjük a ferdeszemű ügyintéző csajt) ismét elrontott valamit a bankszámlánkkal kapcsolatban. Remélhetőleg mostmár rendeződnek a dolgok. :)

Ezután résztvettünk a National Insurance Number interjún, ami az angol adó-és egészségügyi szám egyben. Rázós élményre készültünk, legalábbis az alapján, amiket olvastunk róla. Hogy a lábméretünktől kezdve mindent megkérdeznek. :D Végül egy kedves hölggyel kellett egyenként beülnünk egy irodába, és közösen kitöltöttünk 1-1 nyomtatványt. Pár héten belül meglesz a szám, szuper!

Hazafelé még bevásároltunk a Tesco-ban, majd a buszra várva ücsörögtünk a városban és figyeltük az embereket. Szeretnénk erről pár fotót bemutatni, mert igazán érdemes! Az egyik dolog, amit megfigyeltünk, hogy itt vagy kövérek az emberek (de irdatlanul), vagy pedig csontsoványak. 

A következő megfigyelésünk pedig az volt, hogy hülyék is. A fotót kommentár nélkül postoljuk...

Szóval ma tartottuk a Hungarian Feastet. Megmutattuk a személyzet többi tagjának, hogy mi a magyarok istene! :) Eszterka jó kis szaftos vörösboros sertéspörköltet készített nokedlivel és paradicsomsalátával, Esztó pedig somlói galuskát. Nos, a főzés időnként nehézségekbe ütközött, szóval támaszkodnunk kellett rugalmasságunkra. Például szabadkézzel kiszaggatni 1 kiló nokedlit igazi kihívás volt. Arról nem is beszélve, hogy az itteni hagyma levet ereszt, mint állat, és így Eszterka nem tudta igazán odapörkölni. Vagy például nem kaptunk uborkát, pedig jó kis fokhagymás ubisalit szerettünk volna csinálni. Így hát jött az újratervezés, és a bazsalikomos fokhagymás paradicsomsaláta. Esztót is villámcsapásként érte, amikor közölte vele Tar néni, hogy nincs pudingpor se tejszínhab! De végül megoldódott minden, és remek kis vacsorát rittyentettünk. 

Az asztali áldás után (ami igazán meghatóra sikeredett), jó ízűen falatoztak a többiek, főleg a fiúk! Tar néni is mondta, hogy ízlett neki. Azért azt láttuk rajtuk, hogy sokkolta őket az ízrobbanás! :D Ugyanis az itteni kajáknak se íze, se bűze, tök sótlanul, ízetlenül főznek. :( 

A csapat balról jobbra: Eszterek, Joshua, Ruth, Rebeca, Tar néni, Philip, Alasdair :)

Végül pedig a mai naplementéről néhány igazán csodálatos felvétel! :)

A vendégek nagyon aranyosak kedvesek és mindig megkérdezik honnan jöttünk és hogy kerültünk ide. Általában idősebb korosztály száll meg itt nálunk. Tehát a senior turizmus a jellemző. (Idősebb, nyugdíjas, már nem aktív korosztály.)

Kivéve persze a magyarokat. Igen, mert találkoztunk itt a világvégén magyarokkal is! Tipikus 4 fős család: Anyuka, Apuka és a körülbelül tinédzser gyerekek. Amikor Tar elmondta, hogy Esztó fogja bemutatni neki a szobákat magyarul, a fiatal srác, Tamás, csak annyit tudott mondani: De durvaaaaaaa! Ugye ekkor még nem tudta a poént, hogy még egy Eszter is van :). Megkérdezték tőlünk, hogy mi hogy kerültünk ide. De mi kérdéssel feleltünk, ti hogy kerültetek ide?????? Igazából mindenki számára különösen, érdekesen vicces volt a helyzet :). Megtudtuk róluk, hogy Szegedről jöttek és Edinburgh-ból jöttek kocsival és egy skót túrát terveztek és hogy valahogy ez a kis hotelt találták, de igazából ők sem tudták megmondani pontosan hogy :), csak az volt a céljük, hogy gyönyörködhessenek a természetben.

De voltak más kedvenc vendégeink is. Például a Schwarciék, vagyis mi így neveztük el őket. Nagyon kedves, idősebb házaspár volt és a pasas úgy nézett ki tényleg mint a Schwarzenegger. Magas, izmos pasas. A legviccesebb a történetben az volt, hogy kiderült, hogy német eredetűek. Amit már pár nappal később tudtunk meg, ugyanis Aberdeenben éltek.

Itt szálltak meg még:

- A Bread Lovers-ék is, nevüket a kenyér imádásról kaptak, ők mindig kértek kenyeret.

- A piros, zöld zoknis bácsiék. A bácsi nagyon trendi volt, mindig a pólója színéhez ugyanolyan színű zoknit vett fel.

- Az abszolút kedvenc vendégek, egy fiatal angol házaspár. Akik a felszolgálás után kezünkbe nyomott egy papírpénzt, meg is lepődtünk, de nagyon örültünk neki :).

Szabadságunk 3. napján egy kiadós alvást és ebédet követően nyakunkba vettük a skót utakat, hegyeket. Ezúttal Stornoway irányában kezdtünk el túrázni, érintve 2 falut, egy Arts and Crafts boltocskát és persze sok-sok birkát. :) 

Mai postunk 3 részre tagolódik: a mai kirándulás képei, majd egy kis drazsé bemutató, végül egy Meglepetés. :)

Kirándulás

Valami rendellenes van a képen. A megfejtéseket Eszterka vagy Esztó facebookjára lehet elküldeni. A sikeres megfejtő nevét ki fogjuk postolni a blogunkra, és küldünk neki egy eredeti skót ajándékot! :)

Drazsé bemutató

Tegnap délután egy kis lapáttal letakarítottuk a Hotelbe vezető utunkat, ugyanis kedves szomszédaink rendesen telepotyogtatták. Már nem lehetett rendesen közlekedni, szóval ideje volt. Mellesleg jó kis sport és feszültséglevezetés is. :D

Gondoltuk, bemutatjuk Nektek a melléktermékek fajtáit. :)

Francia drazsé - szerintünk ilyet a kicsi Bercik szoktak potyogtatni :)

Duna kavics :D

Nagyobbacska termés

Nagyobbacska termés 2.0

Szőrös termés

Drazsék összeállva

Drazsés lepény a betonon

Szárított lepények

Minőségi gyapjak a növényzetre tapadva

Meglepetés

Gyanakodtunk, de valós bizonyítékunk nem volt... MÁIG!!! :D (igen, Tar néni parókája)

Barnban :)

Laundry

Tar néni :)

58 fontos mönü :)

Ma megkezdtük 4 napos szabinkat. Kezdésként buszos kiránduláson vettünk részt, amely körbevitt minket a szigeten. Megnéztünk több látványosságot is, és közben megismerkedtünk a buszon egy életművész spanyol egyetemi tanárral, aki tök hobo volt. Glasgowból érkezett az ötvenes éveiben járó törpenövésű fickó, akinek barna hajfestése enyhén lenőtt már. Spanyol létére kék szemei vannak, fura. Kinyúlt, slampos nadrágjában és makkos cipőjében valósággal úgy festett, mint egy bohóc. Kicsit ránk volt kattanva, és mivel Eszterka hideg maradt, így Esztóra tapadt rá az öreg. Már lassan azon voltunk, hogy nászutas párnak adjuk ki magunkat… :-) Egyébként hazafele úton egy kicsit betintázott némi whiskeyvel. 

Íme spanyol haverunk, aki nagyon magyaráz valamit a szövőszékes bácsinak :D

Amúgy Tar is szabadságolta magát a hétvégére, és kaptunk kulcsot a hotelhez, hogy netezhessünk. Ez marhanagy megtiszteltetés ám, szóval igyekszünk jól viselkedni! :)

Akkor hát jöjjenek a képek!

Elsőként a skót „stonehenge”-t látogattuk meg, a Callanais Standing Stones-t. Nagyon szép volt és izgalmas, és kevésbé forgalmas, mint a Stonehenge. Nagyon fújt a szél, kicsit szitált az eső is, úgyhogy kellemes volt beülni utána a kávézóba egy kis capuccinóra és sütire. 

Ezután Carloway felé vettük az irányt, ahol megnéztük a Dun Carloway-t. Ez egy vaskori kőépítmény, ami egyes teóriák szerint hadászati védekezési célból épült. Érdekes, nagyon pici lukakon lehetett belebújni, ahol egy lépcsősor vezetett a tetejére. 

Bocsi, itt már igyekeztünk leszbinek mutatkozni... :-)

Majd Gearrannan –ba mentünk, ahol a Blackhouse Village található. Pici házikókból álló falu, hasonló a szentendrei skanzenhoz (de sokkal gagyibb :)). Az idegenvezető elmondta, hogy a „feketeház” elnevezésre sok találgatás volt már, például, hogy bent a kandallóban tűz ég, és a tűz nagy kincs, blabla… Ugyanitt egy nagyon aranyos bácsi megmutatta nekünk egy szövőszéken, hogyan készül a híres Harris Tweed gyapjúszövet. Elmondta, hogy 1 méter Harris Tweed szövet 15 fontba kerül.

Itt beszélgetésbe elegyedtünk egy német házaspárral, akik megkérdezték, milyen nyelven beszélünk? :D Aranyosak voltak. Közben elfogyasztottuk kis ebédünket is. :)

Ezt követően Stornoway-be vettük az irányt, útközben megnéztük a híres Whale Bone Arch-t, ami egy kékbálna csontból készült kapu.  

Stornowayben 2 óra szabadidő volt, amit arra használtunk fel, hogy kicsit körülnézzünk a városban szuvenír után, majd a Tescoban bevásároltunk. :)

Hazafele az úton sikerült egy csomagot fent hagynunk a buszon, fel is hívtuk a sofőrt, aki reményeink szerint visszahozza nekünk az életmentő kajacsomagot.

Végül egy jó kis képeslap :-)