Kedves Rajongók!
Elnézést kérünk mindenkitől, hogy nem jelentkeztünk, igazából különösebb oka nem volt, csak talán az, hogy nem történt semmi speciális. A legfontosabb alap információ, hogy már kevesebb mint 2 hét és otthon leszünk végre. Autogram osztásra nem biztos, hogy lesz időnk a Liszt Ferenc repülőtéren, de egy-két emberrel kivételt tehetünk :).
De most újra beszámolunk egy-két érdekesebb eseményről. Először egy kisebb kirándulásról számolunk be, melyet a szállásunk környékén tettünk meg egy gyönyörű fantasztikus napsütéses délután.
Mint a fotókon is láthatjátok, nagyon édes kis malackákat láttunk útközben. :) Kis pöttyösök, cukorfalatok. Útközben elhajózott mellettünk a tengeren egy halászhajó, és a bácsi rákot lóbálva a kezében kiabált nekünk, hogy kérjük-e? :)
Találtunk egy dombot is, ahová leheveredtünk. Nagyon jó érzés volt ebben a puha fűben elmélázni. Olyan csend volt, hogy az arra elrepülő darázs hangja szó szerint felverte azt. :)))
Haverunk azt hittük, feldobta a bakancsot, annyira mozdulatlanul aludt. De aztán amikor elhaladtunk mellette, elkezdett fülelni... :)
Legelnek a nyulak :))) ezek olyan kis fehérek, hosszú fülűek... kis édesek.
Röffentyűk, bal szélen a kis Babe-bel :)
Újabb lepények lapulnak a fűben!
Domboldalunk, ahol leheveredtünk
Idilli tájkép, no komment a kedves szemetelőnek. :D
Szeptember 18-án a választások szépen lezajlottak, 55-45%-os arányban a NO győzedelmeskedett, így Skócia az Egyesült Királyság tagja maradt. Tar néni mondta, hogy még mindig ettől hangos a sajtó.
Rezső egyébként most kezdte a politikus szakot az egyetemen, pont egy ilyen történelmi időszakban. Biztos ott is sokat beszéltek erről. :)
Sajnos a templomos fejezethez nem tudtunk képet csinálni, nem volt rá úgy alkalom, hogy csináljuk, így mindenkinek a képzelőerejére bízzuk a leírást :).
Mindig is terveztük, hogy elmennénk egy misére itt Skócában és megadatott a lehetőség. Tar felajánlotta, hogy nincs-e kedvünk csatlakozni hozzá, mert megy vasárnap templomba. Jozsó szülei invitálták őt, akik nagyon vallásosak. Mondta a Tar, hogy Ő nem gyakorolja a vallást, de úgymond az a helyes, ha elmegy. Gondoltuk, miért ne menjünk el, hiszen ez egy jó lehetőség, hogy belelássunk egy másik kultúrába. Scalpay-be (közeli kis falucska ahol már kirándultunk) mentünk, ahol Jozsó apukája a pap, de aznap egy vendégpap tartotta a misét. Itt ez a kis közösség protestáns.Tudni kell, Jozsó szülei nagyon gyakorolják a vallásukat és ez sok követelménnyel jár. Például: a nők kizárólag szoknyát viselhetnek, a hétköznapokban is, a hajukat nem vághatják le.
Először Jozsó és Rezső szüleinél kezdtük a várakozást, ahol megismertük a fiúk kisebb testvéreit. Összesen négyen testvérek. Van egy 16 éves huguk, és egy 8 éves öccsük. Deborah az édesanya nem jött a templomba, mert készült az esti fogadásra. A templomba megérkezvén, kezet fogtunk egy-két helyivel és megkezdődött a több mint egy órás mise. A templom belülről egyszerű volt, padokkal és egy kis katedrálissal volt berendezve. A vendég pap a szeretetről beszélt és hasonló dolgokról, de megemlítette a választásokat. A misén voltak skót énekek és angol énekek is. Nagyon sok különbség van a 2 nyelv között, teljesen más. (Azért megörültünk, nem csak nekünk fárasztó egy kicsit, mert azt vettük észre, mintha József apukája a vendég pap mögött szunyokálna :D, elég sokszor ásítozott és végig csukott szemmel hallgatta a beszédet, csak az énekeknél ébredt fel). A mise végén adománygyűjtés volt és ismét elmentünk József szüleihez, ahol "Terülj, terülj asztalkám volt!", hideg tál és rengeteg sütemény. Az asztalnál 14-en ültünk. Deborah folyamatosan szorgoskodott, hogy mindenki elégedett legyen a vacsorával. Hiba nem is volt semmiben, a terítés is szép volt. Természetesen étkezés előtt és után imádkozások és énekek voltak. Ezt követően a nappaliban volt egy kisebb beszélgetés a vendég pappal az életpályájáról. A végén beírtunk egy vendégkönyvbe, volt alkalmunk személyesen beszélgetni a vendégpappal is, aki nagyon aranyos szimpatikus volt. Kérdezgetett minket a jövőre vonatkozó terveinkről, és elmondta, hogy fiatalon ő is vágyott utazgatni, de persze nem bánja, hogy így alakult az élete. Majd könnyes búcsút vettünk. (Na jó nem, csak így szép a lezárása a mondatnak.) Az egész esemény 5 órán át tartott, egy picit ki is merültünk. Érdemes volt elmennünk és jó volt, hogy az emberek milyen összetartóak.
Pár nappal később kapott Tar néni egy lapot Jozsóék szüleitől, amiben megköszönik, hogy elmentünk látogatóba hozzájuk. :)
Egyik nap eddigi ittlétünk legtöbb vendége volt vacsorára: 17 vendég. Eredetileg csak mi lettünk volna erre a nagy feladatra ketten és Emese. Ez így elég kevés!!!!!!!!!!!!!! Nade Tar néni intézkedett. :))) Volt itt 2 szállóvendég, akik a közelben szálltak meg egy másik házban. Beugrottak a bárba segíteni. Két középkorú pasi, egy nyugalmazott tűzoltó, Andy, meg a barátja Graham, aki valami doktorféleség volt. Tökjó volt. :)) Szerencsére velünk voltak az égiek, 2 vendég kiesett a szórásból, így csak 15-en jöttek vacsorázni, plusz az imént említett Emese öccse, Fecó is beugrott mosogatni. Szóval minden rendben lezajlott, és fejenként 20 font jattot is kaptunk. Szuper! :)
Készülnek a canapék a 17 fő számára. A canapék kis étvágygerjesztő falatkák a vacsora előtt, ezeket a bárban fogyasztják el a vendégeink egy kis ital kíséretében.
Most keddtől 4 napra megszálltak itt Tar Édesapjának a cimborái, összejöttek a régi egyetemista öregek. Egyébként rendszeresen össze szoktak jönni. Láttuk a szobáikban a jövő évi tervekről a szóróanyagot. Golfozás, lovaglás. Tökjó. :)
Nagyon aranyosak voltak! Mindennap itt vacsoráztak egyébként, szóval teltházas elfoglaltságunk volt. Takarítás, vacsoráztatás. Még az a szerencse, hogy Emese minden este itt volt mosogatni a vacsinál. Le a kalappal előtte egyébként, napközben iskola, este pedig munka. Volt a bácsik között egy nagyon kedves kis öreg, Eszterka manguszta-fejűnek nevezte el, mert olyan kis cuki volt. Vacsinál még nem kezdett el enni, csak nézett ki a kis fejéből. :) Nagyon kedves volt, a nevünkön szólított mindig, és mindent megköszönt. Eszterka egyszer kettesben maradt vele a folyosón és elmondta neki, hogy Ő a kedvenc vendégünk. Ezen annyira meglepődött, hogy megint csak nézett a kis cuki pofijával. Amikor elbúcsúzott, kaptunk tőle jattot és emellé megpuszilgatott mindkettőnket és nagyon megköszönte a munkánkat. Kis édes.
Kis kedvenc vendégünktől érkezett ez a lap, mostmár a nevét is tudjuk: Ronie :)
P.S. Good wishes (...) to the two Esters. :)
Egyik este a bácsik összesen 9-en ültek egy asztalnál, amikor is az ittas Tar néni szépen kitálalta 7 főre a krémlevet. Mi persze ezt akkor még nem érzékeltük, amikor felszolgáltunk. Az utolsó 2 tányér levesért robogtunk vissza a konyhába, amikor a tálalópult tök üres volt, Tar pedig ott állt nyugodtan, hogy minden rendben. Mondtuk neki, még 2 leves kell. Ő meg ott állt dermedten... A lábas már üres volt. Megfagyott a levegő, azt hittük, most kitör az idegroham az öregasszonyból. Lassú mozdulatokkal operált... A leveses lábasba vizet öntött, és a lábas faláról igyekezte lekaparni a maradékot, majd felforralta. Ezt a vizes sz@rt kellett kivinni az utolsó két vendégbácsinak. Már felszolgálni is nagyon kellemetlen volt. Esztó éppen szedte le egy 3 fős asztaltársaság asztalát, amikor is az egyik hígleveses öregúr visszaadta neki a tányért, hogy ő ezt nem hajlandó megenni, és nagyon nem boldog. Tar néni aztán egész este ezen puffogott, hogy milyen hálátlan népség, pedig féláron szállnak itt meg, stb... No komment.
Ezen az estén nagy ijedtség volt később. Tar Apukája rendesen felöntött a garatra, whiskey-ztek az öregek... Majd a vacsora után megivott egy kávét is. Valószínűleg ez tette rá az i-re a pontot. Elájult a bácsi. Ki kellett hívni a mentőt, felvitték Stornoway-be. Tar utánuk ment autóval, szóval gondolhatjátok. Aznap éjjel semmit nem aludt. A másnapi vacsora alkalmával, hulla fáradt volt, és erre még rá is ivott. Lassú volt és ingerült. Ölelgetett állandóan. Végig az lebegett a szemünk előtt, hogy már csak bő két hét van hátra...
Másnap egyébként már hazaengedték Tar Apukáját, aki rendben van. Pontos diagnózist nem tudunk, de valószínűleg az ital+ kávé kombó okozta a bajt. Le is jött az aznapi vacsoránál a kis cimboráihoz megmutatni magát. :)
Tar néni az Édesapjával, aki mostmár jobban van.
Egyik éjszaka erre jött egy angol házaspár, akik biciklivel kirándulnak a szigeten. Mivel teltház volt, így szobát nem tudott adni nekik Tar, viszont a kertben felverhették a sátrukat. Hát, nem irigyeltük őket, pont a legrosszabb, esős, szeles, viharos éjszakát fogták ki. Az estét a bárban töltötték, iszogattak, és kaptak ajándékba egy kis vacsit is Tartól. Tar néni egy kis matricával járkált a hátán melyet ez az angol házaspár szedett le róla. (A matricán az állt, hogy Butternut squash - Vaj tök, Eszterka egy váratlan pillanatban ragasztotta még rá hátára, amikor masszázsért könyörgött :) ). Másnap reggel jöttek a konyhába, hogy fizetnének. Erre Tar beállította őket mosogatni, cserébe a reggeliért. :))) Szerencsétlenek. De ők meg vígan elmosogattak. Röhögtünk, hogy új kollégákkal bővült a csapat.
Nagy meglepetés ért minket egyébként: Tar néni felajánlotta, hogy költözzünk be a hotelbe az utolsó két hétre. A szezonnak már vége, nincs szüksége erre a 2 szobára. Borzasztó nagy volt az örömünk, még aznap este munka után visszamentünk a lakókocsiba a legfontosabbakért, pizsama, miegymás, és a jó meleg hotelszobáinkban töltöttük az éjszakát. Másnap a-tól z-ig, az utolsó szögig kitakarítottuk a lakókocsit, majd felcuccoltunk a hotelbe. Persze mint mindennek, ennek is ára van: folyton rajtunk lóg az öregasszony. Menjünk vele ebédelni, csináljuk ezt-azt... De már nincs sok hátra. :)
Eszterka csilli-villi csöpp szobácskája
Padlószőnyeg a fürdőszobában. Ehhe. Nade ezt is utoljára takarítottuk ki :)
Szép tiszta nappalink
A minikonyha is csillog
Esztó egérlyuk méretű kuckója is készen áll az átadásra
Hopp, mi van itt...?
Tar kocsija, bizony! :) Kölcsönadta a költözéshez.
Cuccaink a csomagtartóban, művészi elrendezésben
Amíg mi takarítottunk, Ő szemezett az óceánnal
Hűséges társunk, Bertalan. Négy hónapig szakadatlanul fűtötte a karavánunkat. :)
Egyébként úgy tűnik, az elkövetkező két hét nem lesz túl mozgalmas számunkra, már ami a munkát illeti. Viszont Tar nem hagy minket unatkozni, nagytakarítást tervez így a szezon végére. Alig várjuk, hogy térden kúszva takarítsunk ki minden szögletet. :D
Ma csinált Eszterka zöldséglevest ebédre, amire Tar is meghívatta magát. Eredetileg csak át akartuk vinni neki a házába a kóstolót, de épp bejött a konyhába és odaült az asztalunkhoz utána. Nem volt mit tenni, együtt ettünk. Mivel ma este csak 1 vendég volt vacsorára, Tar néni marha kreatív volt. Lenyúlt a levesünkből valamennyit, és összemixelte krémlevesnek. Meg se kérdezett minket. :) Szóval így esett az meg, hogy Eszterka a saját levesét szolgálta fel az Ardhasaig House Michelin csillagos éttermében. Majdnem mondtuk Tarnak, hogy Magyarországon minden nő Michelin csillagos séf - hozzá képest aztán biztos. :)))
Congratulations, Eszterka!!! :)
Végül kettő ráadás meglepetés!!!
Eszterka remekműve :)
Egyik délután fütyülésre lettünk figyelmesek. Jött a juhászbácsi, ugyanis a szomszéd birkája átszökött a mi mezőnkre. Ügyesen visszaterelték a helyére Bertalant, akit a képen a szolgálatban lévő juhászkutyus tart sakkban. :))
