10. hetünket tapossuk, és eljött a várva várt 5 napos szabadságunk. :) Autót béreltünk, és körbeutaztuk szigetünket, Isle of Harris-t. 

Újabb nyertes kérdés: Ki fedez fel valamit a képen? 

Bizony az első negyedóra egy picit bizonytalanra sikeredett Eszterkának a hirtelen kavalkádban Stornowayben, de utána nagyon ügyesen belejött az ellenkező oldalon való vezetésbe és a balkezes sebességváltó használatába :).

Első utunk egy újabb Standing Stone-hoz vezetett, ahol már nagyon éhesek voltunk, így a kocsiból kiszállva azonnal nekiálltunk enni – illetve akartunk volna. Ugyanis egy bácsi odalépett hozzánk és kb. 20 perces monológot tartott arról az 1 darab árva kőről. Már nem tudtuk hogyan lerázni szegényt, de aztán elsétált. Készítettünk pár fotót, Esztó játszott a bácsi egyik kiscicájával is, jó kis karmolós játék volt. :) 

Ezután Port Ness felé vettük az irányt, a sziget legészakibb csücskébe. Itt a világ szélén Butt of Lewisban megnéztük a helyi világítótornyot, majd a csodálatos tengert! Elbűvölő látvány volt. 

Utunk következő állomása Great Bernera aprócska szigetén várt minket, az Iron Age Village névre hallgató vaskori falu. A tengerparton található falucska felé egy temetőn keresztül vezetett az utunk. Nos, a „falu” egy kis fűvel benőtt bodega volt. Belülről nem tudtuk megnézni, mert naponta csak 4 órát van nyitva, éppen zárva találtuk. Maga a tengerpart csodálatos volt, igazi lagúna hangulat. A képek magukért beszélnek. :) 

Hazafelé még Uig-ba beugrottunk, hogy megnézzünk a tengerparton egy emberméretű viking sakk szettet. Sajnos odáig már nem jutottunk el, mivel későre járt, és a térkép is gyatra volt. A helyi általános iskolánál a biztonsági őr igazított útba minket, ahol mellesleg volt is egy ugyanolyan sakkfigura, mint a parton. Szóval azt lefotóztuk, és elindultunk haza. Pont sötétedés előtt sikerült hazaérni. :) 

Kirándulásunk második napján a sziget déli csücskét vettük célba. Első állomásunk Seilesbost/Horgabost-ba vezetett a homokos tengerpartra. Egy helyes kis kávézóba becsücsültünk, ami egyben egy galéria is volt. A tengerpartra nehezen jutottunk le, sehol se találtunk lejáratot. Végülis egy kempingbe hajtottunk be. :))) Csodálatos a látvány! Indulhatott a fotózás, kagylógyűjtés, gyönyörködés. 

Elmentünk Rodelbe megnézni a 16. századi St. Clement’s Church-t.  Aprócska templom, körülötte sok-sok sírkő. Itt található Alexander Macleod (skótul Alasdair :)) a templom építtetőjének sírja is.  

Lassan indultunk hazafelé, még útba ejtettük Grosebayt, ahol a térkép hírverése alapján egy nagy Harris Tweed üzlet található. Gondoltuk, körülnézünk, hátha találunk valami magunknak valót! :) Aprócska üzlet volt, benne néhány  500 fontos blézer és pulóver. Köszi!!!

A sziget kultúrája eléggé egyszerű, és ki kell mondanunk: szegényes a magyar kultúrához képest. Nagyon… Itt inkább a természeti szépségek hódítanak és azok tényleg ütősek! Igazi kis tündérország, apró tavak, kis dombok, patakok, Bercik. Aztán hatalmas hegyek, tenger, és zöld mindenhol. De mivel a helyiek a turistákból élnek, így muszáj nagy hírverést csinálniuk a kevéske látnivalónak. Marketingből ötösek, az már biztos. A turista térkép alapján mindig valami nagy látványosságra készültünk, ami ehelyett mindig egyszerű és kicsi volt. Nagyokat mosolyogtunk azon, hogy ezek a skótok tutti leejtenék az állukat, ha meglátnának egy Visegrádi Várat vagy egy Szent István Bazilikát…

Az utak itt eléggé keskenyek, és tele vannak tűzdelve úgynevezett Passing Place-ekkel, tehát át kell adni az utat a szembejövőnek. Ilyenkor az ember megköszöni, ha átadják neki az utat és kézzel int. Esztó már azon röhögött, hogy az amerikai meccseken használatos hatalmas habkesztyűvel fog integetni Eszterka helyett, ugyanis nagyon gyakran meg kell állni. Tar mesélte, hogy anno a Stornoway-be vezető út ilyen volt. Te jó ég… azért az egy eléggé forgalmas út, még az a szerencse, hogy megcsinálták 2 sávosra végre. :) Ja, és aki szeretné gyakorolni a kanyarokat, Isle of Harris a neki való terep! Igazi hullámvasút, kiskanyar, nagykanyar, kígyózó utak, hegyoldalak… :D És a hegyoldalak direkt lejtettek :) Volt is egy falu, aminek ez volt a neve: Direcleit – nem hazudtolta meg magát. Az utak birkákkal tarkítottak, akik fülük botját sem mozdítják, amikor rájuk dudál az ember. Így türelmesen meg kell várni, amíg átszambáznak az út másik oldalára. Pár hete történt meg velünk a következő: Stornoway-ből mentünk haza busszal, amikor a busz lassított, megállt. Az út közepén mászkáltak a kis gyapjasok ismét, amikor is Berci ráugrott a barátnőjére… gondolta, egy élete, egy halálra, ha jön a busz, ha nem, még egyet utoljára jól érzi magát. :)))

 Útközben meg kellett állnunk egy Passing Place-nél, ahol még piros lámpa is volt, mert építkeztek. Kb 10 perces dekkolás után elindult a sor. Közben ezzel a kis gyöngyszemmel találkoztunk. :)

Ma leadtuk a kis kék Pandánkat, és bevalljuk: rossz volt megválni Tőle. Búcsúzóul készítettünk néhány közös fotót vele. :) 

1 perces néma csend :))))))

Egyébként érezhető a hangulaton, hogy közeledik a szavazás. Szeptember 18-án Skócia megszavazza, hogy leváljon-e az Egyesült Királyságról. Itt bizony sok ház ablakában lobog a skót zászló rajta a YES felirattal. Stornoway-ban van is egy apró szavazási iroda, telis tele YES feliratú bögrékkel, táblákkal, zászlókkal. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Szeretnénk bemutatni nektek a Harris Brotherst! Joseph, George, Harry, Duncan. :)

 Amikor örökbe fogadtuk őket, akkor az üzletvezető bácsinak nagyon megtetszett, hogy mi magyarok vagyunk. Előkapta a dédelgetett vendégkönyvét, és megkérte, hogy írjunk bele neki egy üzenetet magyarul. :)

Végezetül egy ma esti felhős szépséges kép. :)